|
Egyszerűen Jó
Napi Online 2005.10.07. 22:57
A Honda CBF500 klasszikus kinézete mögött barátságos motor rejlik, egy-két kellemes XXI. századi extrával.
A naked motorok szerelmesei - egy Honda katalógust lapozgatva - igen csak zavarba jöhetnek, hiszen a cég összesen 10 modellel van jelen a piacon, ezek között régi-új ismerős a CBF500. Kezdetben vala a CB 500, ez volt a japán gyár egyik elnyűhetetlen darabja, ami az évek során nem is sokat változott. Ám tavaly gondoltak egy nagyot a mérnökök és ha már megtervezték a
CBF600-at, akkor erre alapozva egy kicsit megújították és új nevet adtak az 500 CB-nek. Az átalakítást nézve igazán nem sajnáltak semmit a régi kedvenctől: megkapta például a 900-as Hornet műszerezettségét, átszabták a nyerget, megnövelték a féktárcsákat és tank befogadóképességét. És mindezek mellett kapott egy ABS-t is - amit eddig csak kategóriákkal drágább motoroknál láthattunk. Így első ránézésre tehát van egy alacsony áras, de igen jól felszerelt motor előttünk, és ha elindulunk vele, később sem okoz csalódást. A műszerfal klasszikus kialakítású és könnyen átlátható. A motor hangja kellemesen mély.
A CBF500 egyetlen kicsi hiányossága a plexi, mert ez nincs rajta. Az 58 lóerővel sztrádán könnyen utazhatnánk 160-at, ha az a rakoncátlan menetszél nem akarná letépni a - plexi hiányában - védtelen fejemet. Persze ha valaki a nyak és váll izmait kívánja erősíteni annak csak hajrá. Így viszont marad a 130-140-es utazó tempó - ami valószínűleg teljesen reális egy alapvetően túrázásra kitalált motornak. A teljesítmény-leadás egyenletes, de a motor az átlagosnál nagyobb nyomatékkal rendelkezik az alsó tartományban. Ennek köszönhetően nem ugrál, hanem szépen húz a motor és ötödik és hatodik fokozatban sem kell kapkodva leváltani, ha a fordulatszám mutató 3000 alá esik. A motor vízhűtést is kapott, amely oly jól funkcionál, hogy melegben, városban, dugóban sem bírtam felforralni a vizet. Ám amikor a hegyekben motoroztam, néha érezhető volt, hogy nem sikerül az üzemhőmérsékletet elérni. A futómű megbízható, a motor jól dönthető, hosszú úton pedig kimondottan kényelmes - már amennyire egy motor kényelmes lehet 600 kilométer megtétele után.
A kellemes túrázást segíti az egyenletes erő-leadás is. A váltót nem kell kényszeresen és állandóan használni, így nehezebb helyzetből is könnyen is kihoz minket a gép csak a gáz adagolásával. Viszont - csakúgy mint a nagyobbik testvére - a csomagok elhelyezése kicsit nehézkes, ami pedig egy túra motornál nem előnyös. Ha nem speciális (döntött tankra való) tanktáskánk van olyan hülyén néz ki, mintha le akarna esni és bizony a felfekvés sem a legbiztosabb: egy-két nagyobb huplinál erősen féltem, hogy elszáll a cókmókom. Én hátul a hálós rögzítést részesítem előnyben, ám a háló kampóit elég nehézkes volt rögzíteni a lekerekített faridom és a hiányzó tartók nélkül. Ennél több rosszat nem lehet elmondani a kisebbik CBF-ről. A fékek nagyon jók és az ABS-nek is nagy hasznát vettem egy hirtelen fékező teherautó mögött. Ráadásul erős fékezésnél is stabil maradt a motor.
Mindent egybevetve a Honda CBF elérhető áron nagy kifinomult, jól felszerelt motor, amelynek nyergében a túrázás szerelmesei igen nagyokat tekerhetnek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
